A húsvét az egyik legfontosabb
ünnep a keresztények számára, ennek köszönhetően Magyarországon is
számos szokás, hagyomány alakult ki és maradt fenn ezzel kapcsolatban.
A húsvét, mint egyházi ünnep
Húsvét Magyarországon az év egyik legfontosabb vallási ünnepe, amely
alkalmával Jézus Krisztus feltámadására emlékeznek meg. Ennek
tiszteletére szerte az országban szentmiséket és istentiszteleteket
tartanak, melyek általában körmenettel zárulnak.
A húsvétot megelőző vasárnap - virágvasárnap - Krisztus diadalmas
jeruzsálemi bevonulásának az ünnepe. Ennek emlékére alakult ki a déli
vidékeken a pálmás, az északibb tájakon pedig a barkás körmenet
tartanak.
A húsvéti ünnepkör a farsang utáni negyvennapos nagyböjttel kezdődik,
amelynek mélypontja a nagypéntek, Jézus szenvedéseink és
kereszthalálának az emléknapja. Ennek tiszteletére és a legtöbb
templomban passiójátékot, az iskolákban pedig misztériumjátékokat
rendeztek. Nagyszombaton szentelték meg a tüzet, illetve ezen a napon
tartották vízszentelés szertartását is. Mindemellett a leglátványosabb
nagyszombati szertartás a feltámadási körmenet volt.
A negyvennapos böjt után az emberek
teli kosarakkal indultak meg a templomok felé, hogy az abban vitt
sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát már megszentelve, megáldva
fogyaszthassák el este a húsvétvasárnapi ünnepi asztal körül ülve.
A
húsvét az egyik legfontosabb ünnep a keresztények számára, ennek
köszönhetően Magyarországon is számos szokás, hagyomány alakult ki és
maradt fenn ezzel kapcsolatban.
A húsvét, mint egyházi ünnep
Húsvét Magyarországon az év egyik legfontosabb vallási ünnepe, amely
alkalmával Jézus Krisztus feltámadására emlékeznek meg. Ennek
tiszteletére szerte az országban szentmiséket és istentiszteleteket
tartanak, melyek általában körmenettel zárulnak.
A húsvétot megelőző vasárnap - virágvasárnap - Krisztus diadalmas
jeruzsálemi bevonulásának az ünnepe. Ennek emlékére alakult ki a déli
vidékeken a pálmás, az északibb tájakon pedig a barkás körmenet
tartanak.
A húsvéti ünnepkör a farsang utáni negyvennapos nagyböjttel kezdődik,
amelynek mélypontja a nagypéntek, Jézus szenvedéseink és
kereszthalálának az emléknapja. Ennek tiszteletére és a legtöbb
templomban passiójátékot, az iskolákban pedig misztériumjátékokat
rendeztek. Nagyszombaton szentelték meg a tüzet, illetve ezen a napon
tartották vízszentelés szertartását is. Mindemellett a leglátványosabb
nagyszombati szertartás a feltámadási körmenet volt.
A negyvennapos böjt után az emberek teli kosarakkal indultak meg a
templomok felé, hogy az abban vitt sonkát, főtt tojást, kalácsot és
tormát már megszentelve, megáldva fogyaszthassák el este a
húsvétvasárnapi ünnepi asztal körül ülve.
Locsolkodás és tojásfestés
Húsvéthétfő a magyarok lakta terülteken a locsolkodás napja. A szokás
eredete a régi időkbe nyúlik vissza, alapja pedig a a víz megtisztító és
megújító erejében gyökerezik, modern formában pedig a mai napig
megmaradt. Vidéken több helyen még napjainkban is kútvízzel locsolják a
lányokat, a városokban azonban különféle kölnivizekkel helyettesítették
ezt. A locsolkodás hagyományának egyesek Bibliai eredetet is
tulajdonítanak, mivel a feltámadást hírül vivő asszonyokat vízzel
lelocsolva próbálták a katonák lecsendesíteni.
A locsolás után a fiúk a régi időkben tojást, szalonnát vagy festett
tojást kaptak cserébe. Ezeket a vörös vagy lila hagyma héja, vörös
káposzta vagy a zöld dió levének segítségével festették különböző
színűre. Napjainkban a lányok és az asszonyok a férfiakat a locsolás
napján vendégül látják, különféle ételekkel, kaláccsal és italokkal
kínálják. A locsolkodást hagyományosan különböző versikék és mondókák
kísérik, amelyek igen változatosak. Az technika fejlődésével a
természetes festékanyagokkal készített hímes tojásokat lassan
felváltották a mesterséges színezékekkel készítettek, de gyakori
csokoládéból készült tojás vagy nyuszi figura is. Sok esetben a tojás
mellé aprópénz is jár a locsolkodónak.
A tojásfestés a régebbi időkben nem kis ügyességet kívánt. A
legegyszerűbb megoldás a levél felhasználásával készült díszes tojás
volt, de sok helyen a mai napig nagy igyekeznek megőrizni az egyes
tájegységekre jellemző díszítési motívumokat, amelyek számos technikával
(harcolás, hímezés, írás vagy akár patkolás) készülhet.
A locsolkodás és a tojásfestés
hagyománya azonban a városokban kezd kissé megfakulni, ezt a napot sok
család inkább kirándulással vagy a rokonok meglátogatásával tölti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése